Van egy srác, majdnem mindennap látom. Mondhatnám, hogy naponta kb. fél órát töltünk egymás majdnem közvetlen közelében. Eddig nem találtam  rá a megfelelő szót, sőt a barátaim sem. Olyan érzelmeket váltott ki belőlem minden egyes esetben, hogy minimum felültem az ágyban, de ha ezt nem is tettem meg, biztos, hogy nem álltam meg szó nélkül. Különböző szavakkal sikerült illetnünk őt, de volt hogy csak eltakartuk az arcunkat, és jajjgattunk, amíg a látómezőnkben tartózkodott. Egyszer már eltűnt egy hosszabb időre, de őt nem lehet csak úgy elsöpörni. FELTÁMADT. Hisz ő egy őstehetség, csak élete első részében pályát tévesztett. Most biztos egyszerűbb lenne azt mondani, hogy csúnya, ronda, fogyatékos, de nem, ő ezek közül egyik sem. Ő több ennél, ő a furcsa arcú srác. Félrehallás volt csupán, de telibe talált. Mostmár világos, hogy az eltűnése is csak a feszültségfokozás egyik eszköze volt. Bevált. A feszültség mostanra a tetőfokára hágott. De most komolyan, Ákos, te kinek a rokona vagy..??