Would you like some Juice?

 Kedves Barátom,

 

    Hát itt hagytál...tudtam, hogy el fog jönni, csak nem hittem el. Olyan szép voltál még betegen is, hogy nem tudtam elhinni.

    Megszakad a szívem kicsi Bubim. Az a baj tudod, hogy minden helyzetünkben, pillanatunkban, élményünkben részt vettél, és te is benne voltál. Elpakoltam a játékaidat. A kis csipidre és a nyakörvedre én vigyázok, a kedvenc lasztid és kispárnád pedig rád.

    Holnaptól elvileg nem kelek fel fél órával hamarabb, hogy a kávém közben legyen időm reggeli nagysimit tartani veled. Nem fogsz odabújni hozzám, és senki nem fog úgy örülni nekem, hogy végre felkeltem. Senki nem fog rám olyan türelmesen várni, mint te, amikor azt mondom, mindjárt jövök, és eltelik egy óra is, mire elviszlek sétálni. Ne haragudj, hogy annyit várattalak :( És mindig megköszönted a sétát egy pár puszival...

   Bubi, te minden titkomat tudtad. Kivel mikor mit csináltam, kivel kiről mit telefonáltam, ki aludt itt, kit küldtem el, milyen bulik voltak, hányan voltak, mikor cigiztem titokban, mit ettem, mit ittam..és ha tudtál volna beszélni, tudom, hogy akkor sem mondtad volna el senkinek. Mert te ilyen voltál, egyéniség. Akkor játszottál, amikor te akartál, azzal, akivel te akartál, akkor, amikor te akartad. Imádtalak. És még most is. Ha most itt lennél, te lennél az egyetlen, aki szavak nélkül meg tudnál vigasztalni.

   Megtanultad, hogy öt órakor vacsorázom, ami neked pont megfelelő egy kis elő-vacsorának. Holnaptól nem leszel ott a hűtőnél,és nem lesz több kaparásnyom rajta. Nem lesz a tiéd az utolsó falat mozzarella. Mégis kinek adjam, ha nem neked ?:( Kinek veszek külön grillcsirkét és kinek sütök külön palacsintát , ha nem neked ?:(

   Nem jössz velünk többet nyaralni. Bejártad velünk a fél világot, holott gondolom, szívesebben maradtál volna itthon, mint annyi időt utazással tölteni. Bubi, te egy fogalom voltál. Mindenki ismert, aki bennünket is, hiszen családtag voltál. Annyira hiányzol. 13 év. Velem együtt nőttél fel, és te voltál az egyetlen, akit mindig, minden körülmények között minden hülyeségével együtt szerettem.

   Tudom, hogy minden kutya a mennybe megy, és tudom, hogy már te is ott vagy angyalka. Remélem, már megtaláltad a haverokat, akik hamarabb elaludtak, és lealáztatok mindenkit Hepikével.

   Annyira köszönök mindent Bubi. A sétákat, azt, hogy a kedvemért megtanultad a hülye kutyatrükköket, a kajálásainkat, a vigasztalásaidat, azt, hogy összeröhögtünk, amikor kiástad a virághagymákat, és amikor kergetted a madarakat a kertben, amikor lazán berohantál a boltba, mert te úgy gondoltad, amikor elszöktél a csajok után, a délutáni együtt alvásokat, a takaró alatti bújócskákat, amikor a nyári napozáskor te is mellém feküdtél,hogy elcsodálkozhattam azon,hogy minden este megeszel egy tv- paprikát,azt, hogy megszülettél, hogy hozzánk kerültél,hogy a gazdád lehettem és hogy ennyire szerettél. Ennyire nagyon önzetlenül szerettél.

 

 Ui.: Többet nem leszek kutyafüggő.

Ez az utolsó bejegyzésem. Legalábbis azt érzem, hogy jó darabig nem kell írnom. Nem azért , mert nincs miről, hanem mert egyszerűen nincs olyan dolog, ami felbaszna, bánatossá tenne, megsiratna, felidegesítene, kihozna a sodromból, vagy olyan esemény, amit nem értenék, vagy elítélnék...satöbbi, na tuuuudjátok. Egyszerűen azon kapom magam, hogy mindenkire nevetek, meg mindenen basszus. Kb. 15- 16 évesen értek olyan hatások, hogy így viselkedtem. Már akkor is ijesztő volt egy kicsit :D De rohadtul élveztem, és  még inkább élvezem most. És nagyon köszönöm annak, akinek ezt köszönhetem. Neked :*

" Leviszem Dezsőkét sétálni, kb. egy hét múlva jövök. "

Vége.

Az előző bejegyzést csak és kizárólag a keddről szerettem volna írni, úgyhogy most jön a többi ömlesztve. Igazából tök jó, mert egy csomó inger meg hatás ért a héten, mármint úgy a héten persze, hogy máig, csak az a baj, hogy a legtöbb lepattant. Vagy a vélt hatás kb. 20 másodpercig tartott. Vagy egy estéig. Maximum.

Először is Kata szerint nincs olyan buli, ami pia nélkül jó lenne. Elgondolkoztam rajta, de nem mondanám, hogy nincs olyan party ( amúgy is szar érzés lenne ezt kimondani, vagy belátni ), inkább csak vannak olyan helyzetek, amik nem azt mondom, hogy pia nélkül abszolut élvezhetetlenek, de alkohollal biztosan élvezni fogom. Ezt persze megint jól megmagyaráztam , mert ugye személyek+ helyszín= helyzet. De nem kell ebbe belekötni szerintem senkinek.

Aztán ott van Az igazság ára című új műsor. OH TE JÓ ÉG :O Durva. Bár a kérdések sorrendjét, és jellegének sorrendjét nem igazán értem még, és azt sem, hogy vajon megelőzi- e valamilyen beszélgetés a tesztet az alannyal, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy mely kérdések lesznek számára kínosak, és sokat érőek, vagy csupán mindenkinek rámennek a szexuális életére. Mert az olyan arcpirító, jaj. Azért az első csaj nem volt semmi. Aki nem látta, annak nem lövöm le a poént. Bár nem vagyok benne biztos, hogy tényleg hazudott az utolsó kérdésben, amit ugye így elbukott, de az nyilvánvalóvá vált, hogy egy ribi. Bocsi, lány, de így van. Jól megszívta, bement arcoskodni, és a lehető legkellemetlenebb kérdésnél bukott el. Az apukája előtt. Na ez a nem mindegy.

Nagyon kiborító, és nagyon régóta szeretném valamilyen írásos formában közölni ( a helyesírási szótáron kívül ), hogy a muszáj szó az pontos j- vel írandó. Bár elég régóta nem volt senki olyasvalaki, aki írta volna nekem konkrétan, hogy "muszály", de ez tényleg gááz. Égő, ciki stb. Ha már használnom kell ilyen szavakat, hát akkor erre a  helyzetre nem sajnálom.

Asszem most ennyi, meg kávéidő van..Nem, most nem jegeskávé a Virágban :P Apropó akkor ezt még leírom : a világ legédesebb pincérét fogtuk ki a múltkor a Virágban. Úgy látszik valaki nagyhatalmú olvasta a múltkori írásom :D Bár egy kicsit megijedtünk,h kirúgják miattunk, de majd pár nap múlva visszanézünk, hogy nem lett- e rossz vége a narancsos kávénak meg a sarokház tortának. És persze a Séf salátának, ami miatt a szakács elnézésünket kéri. Megbocsátunk, na :P

Fú, elmaradtam kicsit. Hétfő az hétfő volt ugye, mert nem is lehetett más és másmilyen. Ugorjunk- na de a kedd. Az kedd volt :D Kezdjük ott, hogy én tényleg el akartam menni, és el is indultam a Felezős buliba ( igen, katasztrófa, félidőnél vagyunk az egyetemen ), még akkor is, amikor már valóban realizálódott bennem, hogy milyen messzire is kell mennem, és mennyire egyedül (!) kell megtennem az utat. Höh. Még jó, hogy nálunk volt Marci, így Erccsel karöltve egy kis bátorságot öntöttek belém, és meginvitáltak, hogy öntsek további bátorságot magamba a Záporban. Jó, ám legyen :P Így Marcello, Ercs, Ádi meg Robi társaságában elég bátorrá váltam azt hiszem, csak picit elszaladt az idő..szégyellem komolyan, dehát ugye a pincér lány nem nevetett, csak mosolygott és csak egy kör erejéig volt aranyos; srácok bevallottan Apple-ök;Rómeó és Jucus ( aki Helga, és nem én ) négy hónapja álompár, ami azért már valami; Ercs számszerint kétszer összehozta a tüsszentést, pedig úgy érzem a felszívott tubák mennyiség ennél többre volt hivatott; nem, nem megyünk a Jatéba..csak a nonstop boltba, de pia már nem kell, mert még van otthon két üveg bor, na gyertek, csinálunk házibulit..hát csináltunk.

Mivel a srácok egyre inkább papírkutyák, hát egy idő után nyugovóra tértünk, pedig tényleg akkor jött rám a táncolhatnék, bár ebben még Ercs sem volt partner. Igazából rég találkoztam ilyen illedelmes srácokkal, akik ott alszanak a barátaiknál egy buli után, de tisztában vannak vele, hogy a 10 órás alvásból nekik csak kb. 4-5-öt kell nálunk tölteniük, és a reggeli kávét sem nálunk kell elfogyasztani. Persze ehhez hozzátartozik, hogy Ercs nem áll meg ennyinél, hiszen bevált szokása, hogy ha lúd, akkor legyen kövér, így ő bizony nehezményezte, hogy titokban elfogyott az ásványvíz ( holott mi direkt előre közöltük, hogy szükségünk lesz rá másnap..korrektségünk határtalan ), és hogy nem hagytak cigarettát. Mivel most egészen kialudtuk magunkat, nem tudok beszámolni semmilyen másnapos gondolatról, mely a világ berendezkedéséről szólna, de ennél úgy érzem többet ért a nyugalom.

Nagy nehézségek árán ugyan, de elindultam tegnap este, de menstségemre legyen mondva, hogy olyan dolgok tartottak vissza a korai indulástól, mint az, hogy elaludtam, illetve, hogy a többiek már ott vannak, és úgyis van asztalunk. Útközben ugyan 180 fokos fordulatot vettek a terveim az estével kapcsolatban ( így jutottam arra, hogy nem maradok sokáig, nem iszom sokat, nem veszem össze senkivel stb.), de miután Katát , Szőlőt, és engem egy kedves idegen nem egy, és nem is két körre hívott meg, fordult a kocka, és ismét változtak a gondolataim a hazamenetel idejét és az ott tartózkodás jellegét illetően. Nos, röviden:  ittam, ittam, ittam, megbántottam, megbántam, táncoltam, és kinevettem; olyan este volt ez, ami az agyadig hatol, mégsem fogod fel. Szóval megtört az átok, végre ismét jól éreztem magam hosszú idő után, olyan amstelesen. Írhatnám, hogy a varázs tört meg, de az elmúlni szokott, ugyebár.. Dj. Tadizsi ismét hozta szokott formáját, habár konkrétan csak a Beatles- részre emlékszem, meg arra, hogy az elején azzal nyugtatgattuk magunkat ( ez az első két órát takarja ), hogy azért most adja a nemes egyszerűséggel csak szar szekciónak nevezett részt, ami egyébként a buli végére jellemző, hogy ezek után már csak csupa févric legyen hallható. Hát nem így történt, de miért is lepődöm meg.

Sajnos tényleg elfáradtam, így nem tudtuk megvalósítani a villásreggelit, bár Ercsnek lehet , hogy sikerült, csak nem velem, még nem tudom, mi lett a sorsa :P Mindenestre remélem nem egy nonstop boltban kötött ki, és nem tért haza 50 liter szörppel :D

A nap konkluziója pedig: a pasik félnek. Azt hiszem ez nekünk is köszönhető persze, nőknek. Aki pedig képes eljutni egy helyzetig, az meg nem tudja kezelni. Hogy a tegnapi remek hasonlattal éljek, ha meg tálcán kínálod magad ( a szó jó értelmében, ha van olyan:P szóval itt csak abban az értelemben, hogy átveszed a kezdeményezést ), akkor meg felborítja a tálcát az a barom, vagy ilyesmi, de semmiképp sem vesz le róla. Sosem tudom eldönteni, hogy változni valaki mellett, vagy valakiért, az jó vagy sem. Valahol önmagad feladása, vagy a szeretet megnyilvánulása? Megalkuvás vagy alakulás ? Örök kérdés :S És ezt nem hiszem el, a válasz megérkezett :D Ebben a percben kaptam egy sms-t, amit valószínűleg félreküldtek, mert ismeretlen szám blablabla, de ez áll benne: "ha nem tudod elfogadni, hogy ilyen vagyok, akkor minden felesleges " Ehh, micsoda szerelmi csatározásnak lettem tanúja. De megkaptam a választ.

A másik dolog, hogy miért kell bunkónak lennem? Mármint miért provokálják ki a pasik, hogy bunkó legyél? Ha kedves vagyok, az a baj, ha paraszt vagyok, az a baj. Ha kedves vagyok, nem érti meg, ha paraszt vagyok, akkor meg szívtelen. Nem akarok az lenni, na, de akkor kérnék egy kis értelmet és felfogóképességet. Köszönöm.

Nem vagyok nagy verses, sőt kifejezetten nem, sokkal inkább szeretem például a novellákat. De ez szép. Sokatmondó. Csak egy részlet, mert ennél sokkal hosszabb, de ezt most igaznak érzem.

Rám szólt a szívem,

hogy a játék

azt sem védi ki szépen játszik

és nem segíthet a varázslat ha az út vége idelátszik

 

Hát ennyi, aztán majd meglátjuk.

Tegnap kicsit éccakáztam, no nem alkohollal és partyval fűtve, bár Mr. Londonnal és a kedves pultos hölgyekkel lett volna kedvem folytatni a jéger- almalé fantázianevű zsúrt, dehát nekem jelenésem volt 3/4 nyolckor. Vagy kilenckor. De az is lehet, hogy tízkor, végül is az ilyen az részletkérdés, jó idő van, nem para várni egy-két órát. Igazából ez a tipikus olyan este volt, ami előtt tartasz attól, hogy mi lesz a vége, és pontosan az következik be, amitől félsz, a nagy semmi. Habár ha elmesélném valakinek, biztos az lenne a reakciója, hogy "dehát minden rendben,nem ?", de ez már ott hibádzik, hogy nem mesélek el olyanoknak ilyen bensőséges dolgokat, akik ilyet reagálnának, mert ők nem látják át a dolgokat. Régen apukám amikor kérdezte, hogy mi a helyzet ( de nem joey-san :D ), és mondtam, hogy semmi, mindig kiakadt, mire azt mondtam, hogy jobb a semmi, mintha szar lenne. Erre aztán nem tudott mit mondani. De rájöttem, hogy nem jobb, csak ha nihil pozitív van, de az meg ugye a nevében hordozza, hogy egyértelműen nem rossz.

Lenne egy kérdésem. Mi nehezebb, eljutni, pontosabban rájönni valamire, megfogalmazni magadban blablabla, vagy ezek után még meglépni a hozzá tartozó lépést? Én tényleg nem tudom eldönteni, bár biztos sok esetben helyzete válogatja.

Nem tudom, hogy csak arról van- e szó, hogy minden rossz után szükségszerűen következzen valami jó, vagy csak a sors azt akarja, hogy ne hagyjon alább a napok óta eltervezett "szombaton márpedig akkor is Amstel" hangulatom, de tény, hogy ma arra ébredtem, hogy  a VH1- on Justin hétvége van :O Nem top10, vagy nap, rendes WEEKEND. Egy ideje nem mozdultam a tv elől, vagyis de, mert elkap a dance kb. minden második számra :D Nem gondoltam, hogy ebből a kis bodriból ilyen faszi lesz, azt meg pláne nem, amire  a múltkor sikerült rájönnünk, hogy valószínűleg ő ezen felül még jó ember is. Van a youtube-on egy video, egy olyan me singing- es, amin egy csaj énekli a What goes around- ot, a kamera meg a dal végén befókuszálja a szoba másik sarkát, ahol Zsüsztin nagy lazán bekacsint, és közli, hogy milyen jó a csaj hangja. Ahhhhhhhh. No komment.

 

Tegnap óta egy kicsit visszatértem Chad Kroegerhez. Nem csak azért, mert véleményem szerint még mindig az egyik legjobb nevű ember a világon, valamint mert igazi őserő hangja van, hanem azért is, mert Chad és a banda mindig megmondja. Igaz, hogy mindig ugyanazt, de megmondják :P Végképp megbizonyosodhattam erről,mivel top10- jük volt a music- on. Csak egy kicsit kéne helyesebbnek lennie ennek a faszinak :P Pluszpont még, hogy a klipjeiknek szinte kivétel nélkül mindig van valami kerek sztorijuk, mégsem csak erre, vagy csak a zenére tudsz koncentrálni, pedig én ebben  a dologban nem szoktam tudni kamatoztatni a híres 'két dologra figyel egyszerre' nőkre jellemző remek tulajdonságomat.

Szóval ők mindig elgondolkoztatnak. Mátém mondta mindig, hogy nem akar úgy meghalni, hogy ne hagyjon maga után valami maradandót. Akár nagyon rosszat, akár nagyon jót, de a lényeg, hogy tudják, hogy ki volt ő. És ne csak a szomszédjai. Jó, és nem is ilyenre gondolok, hogy magad után hagyod a gyerekeidet blablabla, értitek. Szóval ez úgy kapcsolódik Chadékhez, hogy a klipjükben szó van Bob Geldofról, akit mindig is nagyon bírtam, de most mégjobban megerősítette bennem, hogy valami jót kell cselekednem, amiben ugye ő igencsak jeleskedik. De valami nagyon nagy jót. Na jó kezdjük kicsiben. De most már ugye arról volt szó, hogy mire emlékeznek, ha meghalok, úgyhogy maradjunk a nagynál, kicsire úgysem adtunk soha ;) Igazából ,most nem fogom leírni a terveimet, mert annak lopás lesz a vége :D De megint rá kellett jönnöm, hogy nem tudom nem szeretni az embereket, és nem velük foglalkozni. Csak vannak a pillanatnyi besokallások, de ezt lehet az unalomból is eredeztetni. Nem, nem azért mert unatkozom, igazából rendkívül élvezem, hogy ismét van napirendem, és a jó idő miatt még a sulis és partys dolgokon kívül is rohangálunk sokat, ami lássuk be már nagyon hiányzott. Én a helyeket és az embereket unom. De nem az otthont, nem Szegedet, nem a barátaimat, nem a családomat, és nem a sulistársaimat. A felebarátaimat ? Olyan van ? Kicsit bibliotikus, jah. A FFF kategória, ugyebár, de persze ez esetben nem kizárólag férfi tagokkal. Sebaj, megoldom ezt is. Ha más nem, akkor meg majd megmagyarázom.
Törpe írt tegnap, hogy a március 15.-ei Republic koncert ismét Mickolcon lesz (L). Azt hiszem ez nyújtotta volna most nekem a legmegfelelőbb felüdülést, de sajnos nem leszek itthon :( De ha hazajöttem mindenképpen elhúzok északra, aztán lesz jösztökmakukahamusrokikettessmacklevesjustagigolo és legfőképp Nosztalgia, az a nagybetűs. Amikor hazajössz, és szar, hogy vége bizonyos dolgoknak, de a sok emlék ellenére nem tudsz sem haragudni, sem bántani, sem dühösnek lenni, sem csalódottnak érezni magad; csak tudni, hogy bár az eszeddel döntöttél, de jól. És attól hogy az értelem fölényeskedett, még nem szűnt meg az érzelem...khmm..és akkor tényleg csak mosolyogsz magadban, mert csak a jó jut eszedbe. És akkor már nincs besokallás.

Ercs még mindig önző a technikákat illetően, úgyhogy ezt csak így:

https://youtube.com/watch?v=KwVt9SQy_p4

K. Erikát (18†) és K. Juditot (19†) holtan találták Szeged belvárosában, az egyik áldozat saját lakásában. Habár a szomszédok szerint a héten mindennap látták őket ugyanazon időpontban leszaladni a közeli boltba, a legutóbbi, szerda esti bevásárlást követően ( ahonnan a szokásosnál nagyobb szatyorral tértek haza ) nem látták őket. Miután az egész házban mámorító, a csokoládéra és a túróra emlékeztető illat terjengett, és a lányok többszöri kopogtatásra, csengetésre sem reagáltak ( annak ellenére, hogy hallhatóan otthon voltak, hiszen hangosan szólt a zene ), a hatóságok betörték az ajtót, ám a két áldozatot ezek után csak két és fél óra múlva sikerült megtalálni, pontosabban előásni az édesség csomagolás halmok alól ( pontosan 543 darabot számoltak ) A halál oka egyértelmű: Pöttyös pont 2 túladagolás. A rögtöni azonosítást megakadályozta, hogy a fiatalok arca csupa csokoládé volt. Miután megtisztították arcukat, nyilvánvalóvá vált, hogy boldogan haltak meg, fülig ért a szájuk.
"Ilyen eset évente 2- szer történik"- mondta a szakértő megkeresésünkre. Megszólaltattuk a szóban forgó édesség gyártójának vezető igazgatóját is, aki bár elzárkózik a kártérítéstől, de  attól nem, hogy a lányok a halálos édesség reklámarcaivá váljanak a szomorú eset előtti fotóik segítségével.


Na jó, most komolyan: ez a cucc egy álom, isteni, felfoghatatlanul finom, meg van kreálva, és az egyébként ( ha más termékről lenne szó ) túlzásnak számító reklámja csak annyit téved, hogy nem egynél nem tudsz megállni, hanem kettőnél sem. Vagy ötnél, vagy tíznél..hmmmm.

A tegnapi party nagyon tanulságos volt, mint úgy általában az összes :P Az előzőekben olvasható dilemmám nem tartott túl sokáig, mivel aki miatt egyáltalán eszembe jutott, hogy mi lenne, ha Dzsate, és nem Szote lenne, lemondta  a dolgot, így egyértelművé vált a helyzetünk. A Marci, Ercs, Juci, és a vodka fedőnevű before party kezdetét is vette. Úristen, de rég ittam vodkát. És főleg ennyit de rég ittam. Nos Marci szorgalmasan kevergetett, adagolt és töltött, közben lelket ápolt msn- en, mi meg Erccsel a szokásos dolgokat műveltük, középpontban a kisujj- szindrómával, és a röhögést megszakítva kb. fél óránként beiktattunk egy- egy fontosabb műveletet, mint smink, haj, ilyesmi. Aztán jött Ádámka és Gabi, akikkel csak annyi baj volt,hogy túlságosan is józanok voltak hozzánk képest, így a legtöbb dolog csak nekünk volt vicces. Na Szote, 500 ( most visszagondolva nem esik jól, de akkor cseppet sem érdekelt, pedig először 800 akart lenni..cöcö ) hót üres tér, még sosem láttam így a helyet :D Jelmezes idióták, akik nyomták a körbe- körbe felvonulást, vagy használhatnám a DJ által olyannyira kedvelt és 100X ordított performance szót. Höh. Na igazából nem is szeretném szaporítani a szót, összevesztem valami harmincassal, aztán nagyon sokat ugráltam és táncoltam, volt egy csomó Amstel- szám ( köszi Csabi ), és mivel ott sem voltam már 1000 éve, nagyon örültem; elfáradtam, hazamentem, Ercs már itthon volt két daliás sráccal :D Ők még ittak, én ágyaztam, aztán fekvés, alvás. ( igen, ennél sajnos  hosszabb folyamat volt, de nem érdemel túl sok sort )
Aztán jött a reggel. Egyre inkább imádom ilyenkor a reggeleket :D Rájöttem, hogy nem is a buli és az ittas állapot a legviccesebb az ilyen folyamatokban, hanem a másnap. Speciel kb. 30X annyi dolgon röhögök és 100X olyan jót. Most is sikerült Erccsel megváltani a világot, és rájönni a mozgató rugókra, illetve emberekre. Ezek szerint mindenki Peto vagy Peta. Ez ugye érthető, lépjünk tovább :D A lényeg, hogy a Marcellik hatalomra akarnak törni, ezért szövetkeznek az Apple-ökkel. Így már erősek lesznek, szóval szarban vagyunk. Kellene, hogy legyen Főpeta és Főpeto, de persze demokratikus választással, hiszen ez egy ilyen társadalom. És a legfontosabb, hogy mi mind az ő gyermekeik vagyunk. Ámen. Na jó, több infot nem adhatok erről a dologról, legalábbis nem az interneten, mert azt hiszem akkor egy- két dolog folytán jönnének a személyiségi jogos cuccokkal. Igazuk is van.
Ugyan már nem a tegnap estéhez tartozik, de nemrégiben kötöttem egy fogadást, amit egyértelmű ugye, hogy én nyerek, de azért várok egy kis megerősítést. Guns rajongók, figyelem ! Mi köze van a November Rain klipjében történteknek Axl életéhez ? Ugye semmi..? Köszi, ha valaki segít, nekem kell az a mozi :D
Na lépés van ,mert kezdetét veszi a nap. Számítok valami jó kajára, finom kávéra, aztán szépülünk, aztán belesünk a Vasarely- kiállításra, és minden meg fog valósulni, amit eltervezek. Hiszen  én is Peta vagyok.

Ma este elindulunk. De most tényleg. A tavaszi félév kezdete óta nem voltunk igazán bulizni itt lenn, mármint nem ivásról beszélek, hanem az estéről, amiben az ivás és a tánc váltakozik. Szóval, Dzsate, Supernem koncerttel, a többi talány. Szote, Pszichrsang, Pszirsang, Pszicrsang, ahogy tetszik, vagyis a pszichoskák farsangja. Hm...megvan a jelmezünk, nem kell fizetni, és mégiscsak Szote. Vágynék pár kör Isten nyilára, lássuk ezt be. Ötleteket, érveléseket szívesen fogadok kb. 10- ig. De utána is, telefonhívások formájában, hogy " gyerteeeeek át Szotéba / Jatéba " :D  :***

Igen, végre, nem csak a diszkófények a szobámban árulkodnak  a tavaszról,hanem a ruhacédulák is. Apropó, ruhák. Tegnap pakolásztam, és rájöttem, hogy rengeteg ruhám van. ( biztos vagyok benne, hogy egy bizonyos családtagom ezt a szót átírná RONGYRA ) És rájöttem arra is, hogy jelen pillanatban nincs szükségem új ruhákra. Csak azért érezheti az ellenkezőjét  mindig az ember lánya, mert folyton csak egy kis részét hordom éppen. Még a fehérneműkben is megvan az aktuális trendje mindenkinek. De nem, ez nem olyan, hogy a többit tényleg soha többé fel nem veszem, az egy másik kategória, és az majd tuti jó lesz a lányomnak..Szóval miután ezt kifejtettem apukámnak (fogalmam sincs miért), és mielőtt még túl szélesre húzódott volna a reményteli mosoly az arcán, közöltem, hogy nekem kiegészítőkre van szükségem!!! Táska, ékszerek, és igen a cipők is ..ennyi. A vásárlás olyan, mint a kajálás vagy a szex. Persze, tudjuk nélkülözni, és uralkodunk az ösztöneinken, dehát minek ?:D De ki jön velem vásárolni ?:( Ercs fél az ilyen helyzetektől velem kapcsolatban, asszem egy bizonyos eset óta..a szüleimmel persze a legkifizetődőbb, de ők például pont nem vesznek velem cipőt..egy bizonyos eset óta..a testvéremmel nem csinálok semmi közös programot..egy bizonyos eset óta..a többi potenciális kísérő Pesten van..ajjj hát nem jön velem senki vásárolni ?:D Na jó, leálltam :D
Ott tartottam, hogy jó idő van, de mikor elkezdenél ennek felhőtlenül örülni, és dupla bőrönddel lecuccolni Szegedre, mert ugye egy egész új évszaknyi kollekció, akkor jön valaki, aki értelmes műsorokat is néz a tv- ben, és közli, hogy szerda- csütörtök környékén jön a szar idő. Pff...akkor még egy táskát telepakolsz, mert akkor még vinni kell melegebb ruhákat is. És akkor jön apukád, hogy sztrájk van,és levisz Szegedre. HÁHÁ, öröm, és még egy táska cucc, kombi, érted :P

Ma megnéztem végre a Hajlakk című filmet, és ha nem lettem volna olyan igazi vasárnaposan fáradt, akkor tuti nagyobbakat nevetek rajta. Kicsit keveseltem Travolta szereplési idejét, de végül is nem ő volt a főszereplő, ez tény. Aztán gyorsan be is izzítottam pár szám erejéig a Grease soundtrack cd- jét, és megbizonyosodtam róla, hogy Johnny fiú hangja már nem a régi. Vagyis nem tudom, mert lehet, hogy csak nem szabadott jól énekelnie, hanem amolyan a szerepéhez, a kicsit tramplis nőhőz passzoló hangnemben és stílusban kellett magát előadnia. Akkor viszont nyugodtan játszhatta volna erősebben. Na mindegy, nem kritikát akartam írni. Vicces volt, és még tuti megnézem párszor :)

Más: ma végre, idén először látszódnak a jó idő van- diszkófényeim a szobám falán. Ez már tuti a tavasz jele! Tudjátok, mikor átsüt a nap késő délután az ablakomban lógó feng shuis sokfelé csiszolt kristályszerű gömbizén, a szobám diszkóvá változik. Van olyan szín, amin sokkal mutatósabb lenne, mint az én világoskék falaimon, de én nagyon szeretem látni :) Ilyen egy kicsi falrészleten:

A mai estémet drága JucPaccal töltöttem, volt mit kibeszélni. Neki hál' Istennek csak vidám történetei és "minden klappol" pasidolgai voltak topon ;) Itt szeretnék kitérni arra, hogyha valaki tud olyan helyet, ahol a manapság ritka kedves, mosolygós és szakmájukat szerető felszolgálókkal és vendéglátósokkal van esély találkozni, kérem tudassa velem. Tényleg napjainkban tök ritka az olyan hely, ahova ha betér az ember, akkor normális pincérekkel/- nőkkel találkozhat. Rendben, melós hivatás, munka van rendesen blablabla, de nagyon sajnálom, egy vendéglátós igenis nem viheti be a problémáit a munkahelyére. Igaz, másmilyen munkahelyre sem igazán, de ide szerintem pláne nem. Nem érdekel, hogy szar napja van, és nem is akarom észrevenni rajta. Ott szeretnék sokáig maradni, sokat rendelni, enni, inni, sok borravalót adni. De ha éppen ezek közül egyik sem, csak meginni egy kávét, és afölött ülni egy órát, akkor se vágjon fejeket. Persze mindig a női felszolgálók ilyen parasztok..kivéve Mr. Flegma munkatársát Szegeden. De őt kiküszöböljük.

Na szóval, ami a címet illeti, JucPacról mindig eszembe jutnak a közös nyarak. Naná. Alap. Főleg az első közös, 2002- ben. ( Igen, nemsokára visszaadom a képeket, ígérem :D ) Hosszú sztori(k), és sokan, nagyon sokszor hallgattátok végig. De persze van jónéhány dal, ami azért örök, akárhogy is nézzük, főleg ha nyár és édes semmittevés van a programban. Na majd Ercs rendszergazdáskodik, aztán beizéli az izéket. Tudjátok. Klipek, meg minden :P

 

 

 

 

Nos, a tegnapról: hosszan, röviden, de leginkább csapongva. Szóval ott kezdődött a vicces része, hogy nem mentünk sehova. Ez amúgy úgy szokott lejátszódni, hogy kezdetben semmihez nincs kedvünk ( mindketten egyetértünk ), nem megyünk sehová, hiszen mindenki csak fárasztani tudna bennünket. Aztán megemésztjük a vacsorát, és rögtön energikusabbak leszünk, illetve mostanában rendszerint csak hol egyikünk, hol másikunk, de egyszerre nem nagyon. CSAKHOGY!! Nem volt rendes vacsora ! Sőt, Jelenának ezen a héten rendszeresen problémái adódtak az étkezéssel. Nem, nem azért, mert nem volt éhes, vagy mert nem volt pénze rá, vagy mert nem lett volna lehetősége enni valahol. Bizton állíthatom, hogy ez valami átok vagy woodoo cucc volt :O Kezdődött a Mc' Donaldsban, ahol ugyan kértünk egy McRoyal menüt light kólával, egy kertész salátát, egy hat darabos chicken mcnuggetset, édes savanyú szószt, kapros öntetet, majonézt, nagy dzsúzt ( milyen stílusos vagyok háhá ) , egy epres kicsi shaket meg egy vaníliás kicsi shaket. ( Jóvanna, ünnepeltünk. Mondjuk.) És persze amíg a feletébb okos kiszolgáló lány, aki minden tétel után csak hatszor kérdezett vissza, hogy :tessék? ( mondjuk pozitív,hogy nem mi van-t kérdezett..) kb. pici túlzással egy óra alatt össze is pakolta  a könnyű vacsoránkat, még viccelődtünk is, hogy tuti, hogy kihagy valamit a pakkból. Mondjuk a szószt, a majonézt vagy ilyesmit, alapozva a régebbi negatív tapasztalatainkra. És hazaérünk és mit hagy ki az a ribi??? A sült krumplit.A közepeset. HÁT TÉNYLEG!!! Hát azt nem mondtuk neki, hogy  a menüben enyhén vagy erősen sózott krumplit kérünk-e, tehát nem emeltük ki, hogy mi tudjuk ám, hogy az beletartozik a menübe. És bár nem az én krumplim volt, de GRRRRRRRRR...

Na mármost, másnap Jelena, azt hiszem ebből kifolyólag talán még éhesebb volt. Letettünk arról,hogy megyünk és veszünk egy sültkrumpli menüt az új barátnőnknél, így elmentünk a kedvenc hipermarketünk mini változatába. Hideg saláta, túró rudi. Nem nyert, derült ki kb. fél óra múlva. Ok, nem vagyunk annyira jártasak a konyhában, de azt sajnos nem tudta kedves barátném, hogy az orosz hússalátába brokkoli is kerül. ( nem, én sem tudtam, nem direkt nem szóltam neki ) Minden reménye az óriás túró rudiban volt. Dehát az mégsem egy főétel, ugyebár. Menstvár kellett: pizzafutár ! Bár a hét elején már ők is szereztek egy rossz pontot, mikor is az oroszkrém izét önkényesen lecserélték somlóira, de mindig jár egy újabb esély ugye, főleg, ha iszonyat éhes vagy. Több, mint másfél óra múltán meg is érkezett a csodapizza, amire még a késésre való tekintettel a futár srác rászámolt plusz kb 200 forintot, mert miért ne. Mégiscsak fel kellett hoznia a hetedikre..

Na szóval nem volt jó, tápláló, félig egészséges, kiadós vacsi. Ezért vetemedtünk az összes nézhető film, valamint az aktuális Friends- epizódok után az egyik zenecsatornán látható, méltán népszerű játékos, igazságos és rendkívül szórakoztató műsor nyomon követésére ( persze először és utoljára :P) Nos, szeretném megosztani a tegnapi játékos kedvű emberek asszociációs képességeit, valamint alátámasztani, hogy ez a műsor tényleg mennyire igazságos. A feladvány : Mi jut eszedbe a FEHÉR szóról?

               Próbálkozások: cukor

                                   tejszínhab

                                   ge*i

                                   fekete

                                   "mondhatok kettőt ?"

                                   "mondd meg a megfejtést"

              És a megfejtés, amiben annyit segített a kedves műsorvezető lányka, és amiről  belátta, hogy ugyan nem volt olyan nagyon- nagyon könnyű, dehát saját belátása szerint tényleg annyira- annyira rengeteget segített:  KARDOS MADÁRSISAK

Jaj, bárcsak lett volna pénz a telefonomon, hogy betelefonálhassak, hiszen olyan egyszerű volt!!!

                                  

Van egy srác, majdnem mindennap látom. Mondhatnám, hogy naponta kb. fél órát töltünk egymás majdnem közvetlen közelében. Eddig nem találtam  rá a megfelelő szót, sőt a barátaim sem. Olyan érzelmeket váltott ki belőlem minden egyes esetben, hogy minimum felültem az ágyban, de ha ezt nem is tettem meg, biztos, hogy nem álltam meg szó nélkül. Különböző szavakkal sikerült illetnünk őt, de volt hogy csak eltakartuk az arcunkat, és jajjgattunk, amíg a látómezőnkben tartózkodott. Egyszer már eltűnt egy hosszabb időre, de őt nem lehet csak úgy elsöpörni. FELTÁMADT. Hisz ő egy őstehetség, csak élete első részében pályát tévesztett. Most biztos egyszerűbb lenne azt mondani, hogy csúnya, ronda, fogyatékos, de nem, ő ezek közül egyik sem. Ő több ennél, ő a furcsa arcú srác. Félrehallás volt csupán, de telibe talált. Mostmár világos, hogy az eltűnése is csak a feszültségfokozás egyik eszköze volt. Bevált. A feszültség mostanra a tetőfokára hágott. De most komolyan, Ákos, te kinek a rokona vagy..??

Az emberek változnak, nem a világ- ezt ugye tudjuk régóta. A kérdésem csak annyi, hogy mi ezzel a baj?? Igen, vannak szélsőséges esetek, amikor nagyon szarul tud esni egy változás valakitől, de neki ez miért nem lehet jó, vagy miért nem jöhet rá esetleg majd idővel saját maga, hogy mégsem jó? ( Igen, nagyokosok, ha azt az időt kivárjátok, akkor majd mondhatjátok, hogy "én megmondtam". ) Az életed amúgy is korszakokból áll, teljesen mindegy, hogy ezeket emberekhez, helyekhez, vagy bármi máshoz kötöd. Egyébként meg, mikor van meg valakinek a kiforrott személyisége? Egy emberről tudok, aki konkrétan kijelentette, hogy márpedig ő mostmár megtalálta önmagát, de azóta folyamatosan tök nagy körme van srác létére. ( Törpe, ugye nem kell magyaráznom :)) Na szóval csak arra szeretnék kilyukadni, hogy ha változol, az nem feltétlen negatív. Nem, még akkor sem, ha nem olyanról van szó, hogy kedvesebb, segítőkészebb, érdeklődőbb stb. lettél.  Mert akkor persze pozitív. ( Bár van olyan, akinek ez sem áll jól ) Persze például hozzám eddig mindig csak úgy jöttek oda, hogy " Juci, figyelj megváltoztál", hogy utána valami rossz következett. És mi lett a vége?? ( mind a három esetben :D ) Hogy rájöttek, hogy nem, nem változtam meg, csak ahhoz képest vagyok más, amit megkreáltak rólam az első, a második, a huszadik találkozásra, aminek semmi köze nem volt hozzám gyakorlatilag. Vagyis de. Kb. annyira, mint amit az idegen srác gondol rólam, aki megszólít a vonaton, és végigbeszélgetjük Szegedig az utat; aztán amit a szomszéd néni, mert mindig hangosan köszönök, és mindig csak azt hallja, hogy végeztem az összes vizsgával ;és a csoporttársam, akinek mindig odaadok minden jegyzetet, az övéit pedig időben visszaszolgáltatom..blablabla. És ? Amúgy mit tudsz rólam ? Semmit persze, mert "nem hagyod magad". Na, szép. Vannak, akik elhiszik azt, amit sokszor hallanak. Én nem, csak  a szépet :P Na jó nem igaz. De már belefáradtam ebbe a témába. Páspás :***

Amin sírhatnék is, de inkább nevetek. Mert megtehe...


https://youtube.com/watch?v=jhm48mp8q98

 

A pszichológusom szerint nem most kezdődött. Ha nekem kéne időpontot mondani, akkor azt mondanám, kb. 17 lehettem, és rohadtul élveztem, hogy az van, amit én akarok. És újra. És újra. És megint. És még mindig. Nem, nem volt unalmas, akkor még kiszámíthatónak sem mondtam volna, mert azért a körülmények minden egyes alkalommal változtak. Aztán eljön a pillanat, amikor nem tölt el elégedettséggel csupán az a tény, hogy tiéd a domináns poszt. És akkor váltasz, mert hát miért ne váltanál. Egyrészt nem tudod, hogy milyen a „másmilyen”, másrészt nem félsz, mert ugye ott a büszkeséged, az akaratod, a személyiséged, amit aztán soha senkiért nem dobunk el, ugyebár, szóval nem lehet gond. Hát ezzel igazából vége is szakad az új dolognak. Mint a táncban. Elvárod, hogy vezessenek, és soha nem is tévedtek egy lépést sem, minden flottul megy, de aztán visszahallod, hogy a táncpartnered azt mondja, hogy téged képtelenség vezetni. Egyszerűen nem hagyod magad. Pfff...na persze. Jó, hát akkor váltsunk vissza az előzőre. Hm, de inkább ne, inkább egy harmadik kéne. Olyan nincs? Egyre kevesebb dologban találni arany középutat, az a baj. Persze, persze, én is szélsőség vagyok tudom. ÉS ?

Na jó ez így, ebben a formában nem kedves. De próbálkozom, ígérem !

Miután megérkezett Ercstől a szokásos vasárnap délutáni " beszéljük meg a tegnapi bulit" címszó alatt futó telefonhívás, és még harminc perc múltán sem éreztük azt, hogy mindenkin felháborodtunk volna annyira, mint amennyire ő arra rászolgált, ( meg egyesek szerint a telefonkábelek sem nagyon bírták volna tovább a szitkozódást ), másfél óra elteltével már a Californiában álltunk sorba a közepes cappuccinóért és a " medium caffe latte on ice"- ért -> hát igen, Ercs sosem adott az egyszerű dolgokra :) ( Itt jegyezném meg, hogy minden igyekezetünk ellenére nem, nem ez lesz az új törzshelyünk, ez igazából csak akkor éri meg, ha egy harmincas pasival randizol ott, aki meghív és a pincér is a spanja...akkor no problem ) Szóval kibeszéltük a szokásos (?) szombatot, meg a nem szombatot is, és akkor tessék uraim, itt a ketrec lehet bevonulni:D Gondolkodni, rájönni, és akkor majd kattan a zár, és zöld a lámpa..kifelé..jah, hogy nincs olyan, aki rájönne ? Oh naív vagyok ? Pedig mi még meg is írnánk ! Tudjátok, külön fejezet, megváltoztatott nevek meg minden. Mint a Pénz, a Táblázat, az A-terv meg lássuk be a B is. Na jó, ha ez elsőre rémisztő akkor csak ne legyünk buták, átlátszóak, kiszámíthatóak és bunkók. Persze ezt is meg lehet fogalmazni egymondatos " a nap tanulsága" -ként: ha nem tudsz egy helyzetet kezelni, akkor ne teremtsd meg. Akkor meg pláne ne, ha 27 éves vagy. Akkor sem, ha ott áll a neved előtt a dr., mert senkit nem érdekel ( és lassan te magad sem fogsz senkit ). Mondhatnám azt is, hogy vállaljuk a felelősséget tetteinkért, de ez úgy hangzik, mintha egy bizonyos basszgitáros sráctól kölcsönöztem volna, hiszen ő van otthon az ilyen frappáns közhelyekben. Úgyhogy ezt vissza is szívnám, úgysem hangzana minden esetben túl hitelesen az én számból.

Gondolkoztam ma azon, hogy én vajon álomvilágban élek-e ? De ezt a kis bevillanást pikkpakk el is hessegettem, mert akármennyire is megvan a világom, nem nevezném álomnak. Csak szimplán van, és meg is volt mindig. Azt hiszem ehhez hozzájárult az is, hogy ideális környezetben nőttem fel, és ez a gimivel nem szakadt meg, inkább csak tovább mélyült. De annak már vége. "Felneveltük" a srácainkat, akik szintén csak folyamatosan szívnak. Azt hiszik az a normális, amit tőlünk kaptak. Mi meg azt hisszük, az a normális, amivé váltak mellettünk. Ahhh...ördögi kör. Szar.

 

Tegnap olvastam Csernust, aztán rájöttem, hogy görcs vagyok. Ő ezt a kifejezést illetve kategóriát használja a serdülőkor és a felnőttkor között lévő fiatalokra, akik félnek felnőni érzelmileg. Persze ezt is rögtön meg tudtam ( vagy csak akartam ) magyarázni, hiszen én nem félek felnőni, én csak nem akarok felnőni. Szóval tudatos. És még be is látom. Mégiscsak jobb. Vagy nem ? :/ Na mindegy, hál' Istennek jött Máté és Bálint, így abba kellett hagynom az erről való elmélkedést, velük meg nem erről beszélgettem :)

 

Muszáj lopnom. Mégiscsak első írás..hát lopjunk a nagyoktól. Tuuudom...plágium, de biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben le tudom kenyerezni az idézett szerzőt.

 

Hozzátenném, hogy azt a bizonyos cd- t hallgatni , falatozni ( biztosbácsi ), táncolni, a második üveg bort nagy nehézségek árán a házban fellelhető összes szerszámmal és konyhai eszközzel közel 30 perc alatt kinyitni, erről az eseményről 113 képet csinálni, és a boldogságtól úgy elfáradni, hogy este 11- kor már aludni. És ezt nem megbánni, mert tudjuk hogy ez az állapot sosem egy napra szól. ( főleg ha már egyszer bejutottunk a házba..)