Kedves Barátom,

    Hát itt hagytál...tudtam, hogy el fog jönni, csak nem hittem el. Olyan szép voltál még betegen is, hogy nem tudtam elhinni.

    Megszakad a szívem kicsi Bubim. Az a baj tudod, hogy minden helyzetünkben, pillanatunkban, élményünkben részt vettél, és te is benne voltál. Elpakoltam a játékaidat. A kis csipidre és a nyakörvedre én vigyázok, a kedvenc lasztid és kispárnád pedig rád.

    Holnaptól elvileg nem kelek fel fél órával hamarabb, hogy a kávém közben legyen időm reggeli nagysimit tartani veled. Nem fogsz odabújni hozzám, és senki nem fog úgy örülni nekem, hogy végre felkeltem. Senki nem fog rám olyan türelmesen várni, mint te, amikor azt mondom, mindjárt jövök, és eltelik egy óra is, mire elviszlek sétálni. Ne haragudj, hogy annyit várattalak :( És mindig megköszönted a sétát egy pár puszival...

   Bubi, te minden titkomat tudtad. Kivel mikor mit csináltam, kivel kiről mit telefonáltam, ki aludt itt, kit küldtem el, milyen bulik voltak, hányan voltak, mikor cigiztem titokban, mit ettem, mit ittam..és ha tudtál volna beszélni, tudom, hogy akkor sem mondtad volna el senkinek. Mert te ilyen voltál, egyéniség. Akkor játszottál, amikor te akartál, azzal, akivel te akartál, akkor, amikor te akartad. Imádtalak. És még most is. Ha most itt lennél, te lennél az egyetlen, aki szavak nélkül meg tudnál vigasztalni.

   Megtanultad, hogy öt órakor vacsorázom, ami neked pont megfelelő egy kis elő-vacsorának. Holnaptól nem leszel ott a hűtőnél,és nem lesz több kaparásnyom rajta. Nem lesz a tiéd az utolsó falat mozzarella. Mégis kinek adjam, ha nem neked ?:( Kinek veszek külön grillcsirkét és kinek sütök külön palacsintát , ha nem neked ?:(

   Nem jössz velünk többet nyaralni. Bejártad velünk a fél világot, holott gondolom, szívesebben maradtál volna itthon, mint annyi időt utazással tölteni. Bubi, te egy fogalom voltál. Mindenki ismert, aki bennünket is, hiszen családtag voltál. Annyira hiányzol. 13 év. Velem együtt nőttél fel, és te voltál az egyetlen, akit mindig, minden körülmények között minden hülyeségével együtt szerettem.

   Tudom, hogy minden kutya a mennybe megy, és tudom, hogy már te is ott vagy angyalka. Remélem, már megtaláltad a haverokat, akik hamarabb elaludtak, és lealáztatok mindenkit Hepikével.

   Annyira köszönök mindent Bubi. A sétákat, azt, hogy a kedvemért megtanultad a hülye kutyatrükköket, a kajálásainkat, a vigasztalásaidat, azt, hogy összeröhögtünk, amikor kiástad a virághagymákat, és amikor kergetted a madarakat a kertben, amikor lazán berohantál a boltba, mert te úgy gondoltad, amikor elszöktél a csajok után, a délutáni együtt alvásokat, a takaró alatti bújócskákat, amikor a nyári napozáskor te is mellém feküdtél,hogy elcsodálkozhattam azon,hogy minden este megeszel egy tv- paprikát,azt, hogy megszülettél, hogy hozzánk kerültél,hogy a gazdád lehettem és hogy ennyire szerettél. Ennyire nagyon önzetlenül szerettél.

 Ui.: Többet nem leszek kutyafüggő.